„Egy nap minden elt�nik. Ez a b�r is – nem m�k�dik �r�kk�. �talakul az emberek �zl�se, �s egy kis gazdas�gi v�ltoz�s is el�g, hogy elt�nj�n, amit itt l�tsz. Tan�ja voltam m�r hasonl�nak; nem kell hozz� sok. Minden k�zzelfoghat� elt�nik egyszer. De bizonyos �rz�sek �r�kre vel�nk maradnak.”

„M�r hajnalodott, amikor lemondtam arr�l, hogy elalszom. Kardig�nt vettem a pizsam�mra, papucsban kimentem a konyh�ba, �s f�ztem egy k�v�t. �ld�g�ltem az asztaln�l, �s a percr�l percre pirkad� eget figyeltem. R�g�ta nem lestem �gy, hogy virrad. El�bb v�kony k�k cs�k jelent meg az �gbolt als� sz�l�n �s mint tintafolt a tiszta pap�ron, lassan sz�tterjedt a l�t�hat�ron. Ha valaki �sszegy�jten� a k�k �sszes �rnyalat�t, hogy kiv�lassza k�z�l�k a legk�kebbet, a k�kek k�kj�t, ezt a sz�nt jel�ln� meg. Az asztalra k�ny�k�lve figyeltem a jelens�get, �s nem gondoltam semmire. Amikor felkelt a nap, sugarai magukba nyelt�k a k�ks�get. A temet� felett t�k�rsima, mag�nyos feh�r felh� �szott. �j nap kezd�d�tt. M�g nem tudhattam, mit hoz nekem.”

„Az egyed�ll�t mag�ny�ban k�nny� becsapni magunkat, szinte komplett egy�nis�get alkothatunk magunknak, b�lcsek lehet�nk, kiegyens�lyozottak, lehet v�laszunk mindenre, de emberek k�z�tt m�s a helyzet, az m�r embert pr�b�l� dolog, s ott m�r mi sem vagyunk annyira kiegyens�lyozottak, �s a legkev�sb� sem vagyunk annyira b�lcsek; s�t n�ha �gy viselked�nk, mint a f�lesz�ek, �s mindenf�le ostobas�got enged�nk ki a sz�nkon.”

„– Bocs�natot k�rek – hebegte. – Nem az�rt j�ttem, a tokhalnak ehhez semmi k�ze…

– Hogyhogy semmi k�ze, ha egyszer b�d�s!

– M�sodrend� frissess�g� tokhalat sz�ll�tottak nek�nk – menteget�z�tt a b�f�s.

– Marhas�g, �regem!

– De k�rem sz�pen, hogyhogy marhas�g?

– M�sodrend� frissess�g, ilyen nincs! Frissess�g csak egyf�le l�tezik, els�rend�, �s egyben ez az utols� is. Ha a hal m�sodrend� frissess�g�, az azt jelenti, hogy romlott.

– Bocs�natot k�rek – pr�b�lt ism�t menteget�zni a b�f�s, nem tudta, hogyan b�k�tse meg a k�teked� m�gust.

– Nem tudok megbocs�tani – k�z�lte emez szil�rdan.”

„– Nem! Nem! Nem elef�ntot akarok �ri�sk�gy�ban! Az �ri�sk�gy� nagyon veszedelmes, az elef�nt meg olyan behem�t nagy. N�lam odahaza minden apr�. Nekem b�r�nyka kell.

H�t erre rajzoltam egyet.

Figyelmesen szem�gyre vette, azt�n:

– Nem! – mondta. – Ez m�r nagyon beteg. Csin�lj egy m�sikat nekem.”